2025/06/15/X. számú Jogegységi Határozata
Kelt: Budapest, 2025. július 14-én
TÁRGY:
A devizahitel-szerződések alkotmányossági vizsgálata – a Szentkorona jogrendje és az Európai Unió C-630/23. számú ítélete tükrében.
Kérelmezők: magyar honpolgárok, devizahiteles károsultak
A SZENTKORONA NEVÉBEN
A Magyar Királyi Kúria,
a Szentkorona jogán és nevében,
a magyar történeti alkotmány értelmében,
megtartott tanácsülésén,
a következő
JOGEGYSÉGI HATÁROZATOT
hozza:
I. ELJÁRÁSJOGI ELŐZMÉNYEK ÉS A KÉRELEM ISMERTETÉSE
A kérelmező magyar honpolgárok beadványában kérték,
· hogy a Kúria vizsgálja meg, sérti-e a Szentkorona jogrendjét, alkotmányos elveit és a történeti magyar föld és ingatlan forgalmi szabályokat az a gyakorlat, amelynek során devizahitel-szerződések keretében magyar földet, ingatlant vagy egyéb nemzeti vagyont zálogjoggal vagy végrehajtási joggal terhelnek meg pénzintézetek javára;
· hogy a Kúria mondja ki, ha ezek a szerződések semmisek; továbbá, hogy az Európai Unió Bíróságának C-630/23. számú ítélete mennyiben van összhangban a Szentkorona jogrendjével;
· és tegyen javaslatot a Magyar Királyi Kamarának (kormánynak) a jogi helyzet orvoslására.
II. A SZENTKORONA-TAN TÖRTÉNETI ÉS JOGI JELENTŐSÉGE
1. A magyar különállás és szuverenitás alapja:
A Szentkorona-tan a magyar államjog sajátossága, melynek lényege, hogy a szuverén hatalom nem egy személy (uralkodó vagy nép), hanem a Szentkorona, mint jogi entitás révén érvényesül. A magyar föld, ingatlan nemzeti vagyon – az 1000 évet meghaladó magyar jogfelfogás szerint – a Szentkorona örök és elidegeníthetetlen tulajdona, amely jogforrásul szolgált minden földbirtoklási, öröklési és zálogjogi szabály kidolgozásánál.
2. E közjogi státusz az egész nemzet védelmét biztosította:
A Szentkorona nevében csak a tágabb nemzet közössége rendelkezőképes, sem belső, sem külső jogalanya nem idegenítheti el, nem terhelheti meg a magyar földet a közakarattal szemben, különösen nem végrehajtás vagy zálogjog útján. Ez a tétel évszázadokig a magyar jog legfőbb védőgátját jelentette a külső gazdasági függéssel és földvesztéssel szemben.
III. JOGSZABÁLYI ÉS JOGTÖRTÉNETI ALAPOK – RÉSZLETESEN
1. Werbőczy Tripartitumának (1514) relevanciája:
Werbőczy Hármaskönyve, mint évszázadokon át alkalmazott jogforrás, kimondja, hogy a föld és minden nemzeti vagyon a királyság, azaz a Szentkorona örök és közös tulajdona, birtokba adása csak a nemzet egyetértésével honpolgár részére, de idegenesítésük sohasem engedhető meg. [Tripartitum, I. rész 5. cikk, II. rész 35. cikk]
2. Országgyűlési és törvényi példák:
· 1840. évi XV. törvénycikk:
„A magyar Szentkorona országai területén fekvő földek, ingatlanok tulajdonjogát idegen személy vagy testület nem szerezheti meg. Ilyen szerződés joghatálytalan.”
E norma célja volt „a magyar föld örök nemzeti jellegének” oltalmazása a külföldi banktőke és indokolatlan eladósodás veszélyével szemben.
· 1920. I. törvénycikk:
Megújította a Szentkorona jogfolytonosságát, a jogrend elsődlegességét minden idegen befolyással szemben.
3. Kúriai döntvények és országos határozatok:
• 1924/IV/1. számú kúriai ítélet:
„A magyar föld közjogi jellegét sem zálogszerződés, sem végrehajtás, sem bármely szerződés közvetett vagy közvetlen módon nem sértheti, amelynek célja, hogy a nemzeti vagyont idegen érdek javára kieszközölje.”
• 1932/VI/4. kúriai döntvény:
„Bármely jogügylet, amely a Szentkorona tulajdonát a nemzeti közakarat ellenére veszélyezteti, érvénytelen.”
4. Szemelvények országgyűlési vitákból:
1868. nov. 26-i ülés, Országgyűlési Napló:
„A föld és a nemzeti vagyon idegen kézbe kerülésével a nemzeti lét alapszövete hasad szét: ezért nem engedhető meg olyan szerződés, amely bármilyen gazdasági előny reményében a Szentkorona tulajdonát idegen hatalomnak kiszolgáltatná.”
Zichy Jenő gróf felszólalása:
„Az a nemzet, amely földjét idegen pénztőkének szolgáltatja ki, önrendelkezését is elveszíti. A magyar alkotmány alapelve, hogy a Szentkorona tulajdona a nemzet fennmaradásának záloga; s ezért nemcsak jog, de kötelesség is a földforgalmat minden idegen érdekkel szemben tűzzel-vassal védeni.”
5. Magyarország Alaptörvénye 2012-től kötelezően előírja a történelmi alkotmány, illetve annak vívmányai figyelembevételét (R) cikk (3) bekezdés). A magyar Alkotmánybíróság 2012 utáni gyakorlatában (pl. 33/2012. (VII. 17.) AB, 22/2016. (XII. 5.) AB) többször kimondta, hogy a történelmi alkotmány vívmányai jogértelmezési iránytűként kötelezően alkalmazandók, és ezek a magyar alkotmányosság elidegeníthetetlen részei, nem csupán történeti utalásként vagy érdek szerinti hivatkozásként szolgálnak.
6. Az Alkotmánybíróság leszögezte: „az Alaptörvény ablaka nyitást jelent a történelmi közjogi dimenziók felé, értékel bizonyos történeti intézményi mintákat, amelyek nélkül a mai közjogi környezet gyökértelen maradna” (33/2012. (VII. 17.) AB).
7. E kötelező hivatkozás nem szűkíthető le kizárólagos fogyasztóvédelmi vagy történeti érdekérvényesítésre, hanem minden, nemzeti vagyont érintő jogvitában alkalmazandó követelmény.
8. A magyar királyság területén lévő minden föld és ingatlan elsődleges, elidegeníthetetlen tulajdonosa a Szentkorona. Az állam és a honpolgárok jogilag csak birtokosai vagy haszonélvezői lehetnek e vagyonnak, rendeltetésszerű közhasznú vagy egyéni használatra. Ezt a közjogi státuszt a magyar jogrend több évszázados folytonossága, valamint az Alaptörvény történelmi alkotmányra és a Szentkorona-tanra vonatkozó előírása is megerősíti. Minden olyan szerződés, amely ezt a közösségi tulajdoni alapelvet sérti – legyen az elidegenítés, zálogba adás vagy végrehajtás – jogilag érvénytelennek tekintendő.
IV. A DEVIZAHITELEZÉS, MINT JOGI ÉS ALKOTMÁNYOS KIHÍVÁS
1. A devizahitelezési konstrukciók veszélyei:
Az elmúlt évtizedekben elterjedt, főleg külföldi hátterű pénzintézetek által kínált devizahitelek a magyar lakosság és föld, ingatlan tulajdonosok körében jelentős eladósodást eredményeztek. Ezekben az esetekben a lakóingatlan, illetve földtulajdon zálogtárgyul szolgált, sok esetben a szerződéses kockázatokat a magyar fogyasztók nem látták át vagy nem voltak képesek kezelni.
2. A magyar föld, ingatlan, nemzeti vagyon idegen tőke javára történő elzálogosítása/kiforgatása történeti alkotmányossági szempontból:
• A Szentkorona jogrendje szerint minden olyan hitelszerződés, amely a magyar földet vagy egyéb nemzeti vagyont olyan helyzetbe hoz, hogy banktőke vagy nem magyar jogalany javára végrehajtható, zálogba vehető vagy elidegeníthető, közjogi tilalomba ütközik.
• E tilalom forrása nem csupán történeti, hanem a magyar közösség önazonosságának, gazdasági önrendelkezésének garanciája is.
V. AZ EURÓPAI UNIÓ JOGÁNAK – KÜLÖNÖSEN A C-630/23. SZ. ÍTÉLET – ÖSSZEVETÉSE A SZENTKORONA JOGRENDJÉVEL
1. Az EU Bíróságának C-630/23. számú ítélete:
· Előírja, hogy a tagállami bíróságoknak a tisztességtelen szerződési feltételekkel szemben védelmet kell adni a fogyasztóknak (különösen devizahitelek esetén).
· A fő hangsúly a fogyasztók jogaira, a szerződési átláthatóságra és a banki gyakorlatok felülvizsgálatára helyeződik.
2. A magyar történeti alkotmányosság magasabb védelmi garanciái:
· A Szentkorona jogrendje a magyar földet, ingatlant, nemzeti vagyont nemcsak fogyasztóvédelmi, ha-nem alkotmányos nemzeti értékként kezeli.
· Míg az EU jog egyrészt a tisztességes eljárás, másrészt a fogyasztóvédelem minimumszintjét határozza meg, a magyar történeti hagyomány abszolút védelmet ír elő a nemzeti vagyon idegen kézbe kerülésével szemben.
3. A két jogrend közötti feszültség és harmónia:
• Fogyasztóvédelmi szempontból az Európai Unió Bíróságának C-630/23. számú ítélete nem sérti a Szentkorona jogrendjét; sőt, annak rendelkezései a magyar jogrendben minimumként alkalmazandók, kiegészítve a nemzeti alkotmányosság által biztosított magasabb szintű garanciákat.
• Amennyiben a nemzeti alkotmányosság (Szentkorona-tan) magasabb szintű védelmet garantál, az a magyar jog szerint mindig elsődlegeséget élvez – jogfolytonosság hiányában is mint történelmi jogforrás.
• Ezt a gyakorlatot erősítik a magyar kúriai döntvények, országgyűlési határozatok és a földforgalmi tör-vények.
VI. RÉSZLETES JOGÁSZI INDOKOLÁS
A Kúria a Szentkorona jogrendjére, a 1840. évi XV. tc., 1879. évi XXXIV. tc., valamint a magyar kúriai döntvénytárra alapítva arra a jogi álláspontra helyezkedik, hogy:
A magyar föld és nemzeti vagyon pénzintézet, illetve külföldi jogalany javára való zálogba adása, elidegenítése, végrehajtása, bármilyen szerződés vagy hitel jogcímén történjék is, semmis, joghatás kiváltására alkalmatlan.
Ezek a szerződések a magyar közérdeket, a nemzeti szuverenitást, valamint a Szentkorona közjogi jogállását sértik.
Az Európai Unió C-630/23. számú ítélete ugyan védi a fogyasztók érdekeit, de nem zárja ki sem a magyar föld, sem pedig a nemzeti vagyon idegen kézbe kerülését. Így az uniós jogi minimum a történeti magyar alkotmányosság fényében nem tágítja, hanem csak szűkíti a nemzeti védelmi garanciákat.
A magyar állam – mint a Szentkorona jogrendje szerint működő jogalany – köteles minden joghatósággal rendelkezni a nemzeti vagyon felett, még akkor is, ha nemzetközi vagy uniós kötelezettségei állnak fenn.
Megjegyzi a Magyar Királyi Kúria, hogy bár a nemzetközi szerződési gyakorlat bizonyos elveket vall, ezen elvek nem sérthetik a magyar közjog fundamentumait, különösen a nemzeti vagyon elidegeníthetetlenségét. A nemzeti vagyon, magyar föld, ingatlan elsődleges védelme minden más jogrendet felülír (lex superior derogat legi inferiori).
VII. HATÁROZATI RENDELKEZÉSEK (PARAGRAFUSOK SZERINT)
§ 1. A Kúria a devizahitel-szerződések azon részeit, amelyek magyar földet, ingatlant vagy nemzeti vagyont pénzintézet vagy idegen jogalany javára terhelnek, a Szentkorona jogrendje, az 1840. évi XV. tc., 1879. évi XXXIV. tc., valamint a kúriai gyakorlat alapján semmisnek nyilvánítja.
§ 2. A Kúria megállapítja, hogy a Szentkorona jogrendje elsődleges minden, a magyar föld elidegeníthetőségével, zálogba adhatóságával, végrehajthatóságával kapcsolatos jogviszonnyal szemben, így bármely szerződés vagy ügylet, amely ellentétes ezzel, az érvénytelen.
§ 3. A Kúria a „Magyarország” és annak jogalkotó, végrehajtó szerveit felhívja a Szentkorona, valamint az Európai Unió fogyasztóvédelmi normáinak összehangolt és a magyar honpolgárok, illetve a magyar állampolgárok, továbbá a nemzeti vagyon javára történő alkalmazására.
§ 4. A Kúria javaslatot tesz a Magyar Királyi Kamarának (kormánynak) és Magyarország Kormányának hogy
• haladéktalanul alkosson jogszabályt a devizahitelezésből fakadó, a magyar földet vagy nemzeti vagyont idegen tőke javára terhelő szerződések semmisségéről, melynek értelmében a folyósított összeg kizárólag kamatmentes, forint alapú tőketartozásként kezelendő, tekintettel a Szentkorona jogrendjéből fakadó közjogi tilalomra és a szerződések eredeti érvénytelenségére, valamint a végrehajtások azonnali leállítására.
• biztosítson teljes körű jogorvoslatot és kártalanítást a károsult honpolgároknak, és ennek keretében:
• a még futó devizahitel-szerződések esetében: a jogszabály állapítsa meg a semmisség jogkövetkezményeit, melynek értelmében a szerződések eredetileg is érvénytelennek tekintendők, így azok sosem alapozhattak meg kamatozó tartozást. A pénzintézetek által folyósított összegek kizárólag a ténylegesen folyósított, kamatmentes forint tőkeösszegként kezelendők. Azon összegek, melyeket a honpolgárok a tőketartozáson felül, kamat, árfolyamkülönbözet, kezelési költség vagy egyéb jogcímen befizettek, túlfizetésnek minősülnek és haladéktalanul, kamatokkal növelten visszajárnak a honpolgárnak. Amennyiben a ténylegesen felvett tőkeösszeg még nem került teljes egészében visszafizetésre, a fennmaradó összeget a honpolgár kamatmentesen, az eredeti futamidő figyelembevételével, forintban köteles megfizetni.
• a már lezárt devizahitel-szerződések esetében: a jogszabály rögzítse a teljeskörű visszamenőleges semmisséget. A bankok kötelesek a honpolgárok számára elszámolást készíteni, és minden, a ténylegesen felvett, kamatmentes tőkeösszegen felül befizetett összeget (beleértve a kamatokat, árfolyamkülönbözeteket, kezelési költségeket, jutalékokat és egyéb jogcímén befizetett tételeket) kamatokkal növelten visszatéríteni. Ezen összegek után a visszatérítés napjáig terjedően a jegybanki alapkamat mértékével megegyező kamat jár a honpolgárnak.
• a már végrehajtott devizahitel-szerződések (elárverezett ingatlanok) esetében: a jogszabály garantálja az eredeti állapot helyreállítását, vagy annak hiányában a teljes kártalanítást, melynek célja a károsult honpolgár jelenlegi piaci körülmények közötti teljes anyagi kompenzációja és a nem vagyoni károk orvoslása.
• Eredeti állapot helyreállítása: Amennyiben a végrehajtás során elárverezett ingatlan még a pénzintézet, annak leányvállalata, vagy érdekeltségi köre birtokában van, az ingatlan haladéktalanul visszakerül a Szentkorona tulajdonába egyben a honpolgárok birtokába, tehermentesen. Az ingatlanért kifizetett vételár, valamint a végrehajtási költségek a bank terhét képezik. A honpolgár esetlegesen fennálló, a ténylegesen felvett tőkén felüli, vagy abból eredő tartozását teljes egészében elengedik.
• Teljes kártalanítás: Amennyiben az ingatlan már harmadik, jóhiszemű fél tulajdonában van, a honpolgárt teljes körű kártalanítás illeti meg. Ennek mértéke az ingatlan a határozat kihirdetésének napján fennálló piaci forgalmi értékének megfelelő összeg, valamint az elszenvedett nem vagyoni kár (pl. lakhatás elvesztése, stressz, trauma, öngyilkosság, családi egység felbomlása) kompenzációja. A kártalanítás összegét a pénzintézet köteles haladéktalanul, egyösszegben megtéríteni a honpolgár részére."
RÉSZLETES INDOKOLÁS
A javaslat a semmisség elvét viszi végig a kamatok tekintetében, ami azt jelenti, hogy ha egy szerződés kezdettől fogva érvénytelen, akkor annak egyetlen eleme, így a kamatok felszámítása sem lehetett érvényes.
1. A Kamatmentes Alapelv Végig vitele:
• Szentkorona Jogrendje és Semmisség: Ha a szerződések a Szentkorona jogrendje alapján semmisek, az azt jelenti, hogy soha nem is jöttek létre érvényesen. Egy érvénytelen szerződés alapján nem keletkezhet ér-vényes kamatfizetési kötelezettség. A bank csupán a folyósított tőkeösszeget bocsájtotta a honpolgár rendelkezésére, minden további pénzügyi teher (kamat, árfolyamkülönbözet, kezelési költség) jogalap nélküli volt. Ez a megközelítés a legkonzekvensebb a semmisség doktrínájával.
• Túlfizetések: Az összes, a ténylegesen folyósított kamatmentes tőkeösszegen felüli befizetés (kamat, árfolyam-nyereség, kezelési költség stb.) jogalap nélküli gazdagodásnak minősül a bank részéről, és mint ilyenek, visszajárnak a honpolgárnak. A visszajáró összegek után járó kamat indokolt, mivel a bank ezen pénzeket is birtokolta és használta.
2. Jelenlegi Érték a Kártalanításnál:
• Méltányosság és Reális Kártalanítás: A korábbi, végrehajtáskori forgalmi érték alapul vétele sok esetben nem biztosítaná a tényleges kártalanítást. Az ingatlanárak változása, az infláció és az elszenvedett veszteség valós mértéke indokolja a jelenlegi piaci érték alapul vételét. A honpolgárnak lehetőséget kell adni arra, hogy a kártalanításból egy hasonló értékű ingatlanhoz juthasson.
• Nem Vagyoni Kár Kiemelése: A nem vagyoni kár kompenzációjának hangsúlyozása elengedhetetlen, mivel az otthon elvesztése, a végrehajtás traumatikus élménye messze túlmutat az anyagi veszteségen. Ez a kártérítési jogban is elismert alapelv.
VIII. ZÁRADÉK
E határozatot a Szentkorona nevében, a történeti jogfolytonosság örök érvényével, a magyar nemzeti alkotmányosság szellemében hirdetjük ki, annak végrehajtására az illetékes szerveket felhívjuk.
Kelt, mint fent.
A Magyar Királyi Kúria a Szentkorona jogán
Dr. Szűcs Attila Dr. Kövesdy Attila Dr. Lanczner Gabriella Dr. Bene Gábor
kúriai előadó bíró kúriai tanácselnök kúriai bíró kúriai bíró
Jelen határozattal szemben különvélemény nem merült fel.
JOGTÖRTÉNETI FORRÁSOK ÉS IRODALOM:
• Werbőczy István: Hármaskönyv (Tripartitum), 1514.
• Magyar Törvénytár: 1840. XV. tc.; 1879. XXXIV. tc.; 1920. I. tc.
• Kúriai döntvénytár: 1924/IV/1. sz., 1932/VI/4. sz.
• Országgyűlési Napló: 1868. nov. 26.
• Katus László: A modern Magyarország születése 1711–1914 (2011).
• Szekfű Gyula: Három nemzedék (1934).
• Európai Unió Bírósága: C-630/23. számú ítélete.
• Magyarország Alkotmány Bíróságának 33/2012. (VII. 17.), 22/2016. (XII. 5.), 32/2021. (XII. 20.) határozatai.
• Magyarország Alaptörvénye (2012 (R) cikk (3) bekezdés).
Kapják:
Magyar Királyi Kamara
Magyarország Kormánya
Beadványozók
Országgyűlés Elnöke
Királyi Legfőbb
2025/06/15/X. számú Jogegységi Határozata
Kelt: Budapest, 2025. július 14-én
TÁRGY:
A devizahitel-szerződések alkotmányossági vizsgálata – a Szentkorona jogrendje és az Európai Unió C-630/23. számú ítélete tükrében.
Kérelmezők: magyar honpolgárok, devizahiteles károsultak
A SZENTKORONA NEVÉBEN
A Magyar Királyi Kúria,
a Szentkorona jogán és nevében,
a magyar történeti alkotmány értelmében,
megtartott tanácsülésén,
a következő
JOGEGYSÉGI HATÁROZATOT
hozza:
I. ELJÁRÁSJOGI ELŐZMÉNYEK ÉS A KÉRELEM ISMERTETÉSE
A kérelmező magyar honpolgárok beadványában kérték,
· hogy a Kúria vizsgálja meg, sérti-e a Szentkorona jogrendjét, alkotmányos elveit és a történeti magyar föld és ingatlan forgalmi szabályokat az a gyakorlat, amelynek során devizahitel-szerződések keretében magyar földet, ingatlant vagy egyéb nemzeti vagyont zálogjoggal vagy végrehajtási joggal terhelnek meg pénzintézetek javára;
· hogy a Kúria mondja ki, ha ezek a szerződések semmisek; továbbá, hogy az Európai Unió Bíróságának C-630/23. számú ítélete mennyiben van összhangban a Szentkorona jogrendjével;
· és tegyen javaslatot a Magyar Királyi Kamarának (kormánynak) a jogi helyzet orvoslására.
II. A SZENTKORONA-TAN TÖRTÉNETI ÉS JOGI JELENTŐSÉGE
1. A magyar különállás és szuverenitás alapja:
A Szentkorona-tan a magyar államjog sajátossága, melynek lényege, hogy a szuverén hatalom nem egy személy (uralkodó vagy nép), hanem a Szentkorona, mint jogi entitás révén érvényesül. A magyar föld, ingatlan nemzeti vagyon – az 1000 évet meghaladó magyar jogfelfogás szerint – a Szentkorona örök és elidegeníthetetlen tulajdona, amely jogforrásul szolgált minden földbirtoklási, öröklési és zálogjogi szabály kidolgozásánál.
2. E közjogi státusz az egész nemzet védelmét biztosította:
A Szentkorona nevében csak a tágabb nemzet közössége rendelkezőképes, sem belső, sem külső jogalanya nem idegenítheti el, nem terhelheti meg a magyar földet a közakarattal szemben, különösen nem végrehajtás vagy zálogjog útján. Ez a tétel évszázadokig a magyar jog legfőbb védőgátját jelentette a külső gazdasági függéssel és földvesztéssel szemben.
III. JOGSZABÁLYI ÉS JOGTÖRTÉNETI ALAPOK – RÉSZLETESEN
1. Werbőczy Tripartitumának (1514) relevanciája:
Werbőczy Hármaskönyve, mint évszázadokon át alkalmazott jogforrás, kimondja, hogy a föld és minden nemzeti vagyon a királyság, azaz a Szentkorona örök és közös tulajdona, birtokba adása csak a nemzet egyetértésével honpolgár részére, de idegenesítésük sohasem engedhető meg. [Tripartitum, I. rész 5. cikk, II. rész 35. cikk]
2. Országgyűlési és törvényi példák:
· 1840. évi XV. törvénycikk:
„A magyar Szentkorona országai területén fekvő földek, ingatlanok tulajdonjogát idegen személy vagy testület nem szerezheti meg. Ilyen szerződés joghatálytalan.”
E norma célja volt „a magyar föld örök nemzeti jellegének” oltalmazása a külföldi banktőke és indokolatlan eladósodás veszélyével szemben.
· 1920. I. törvénycikk:
Megújította a Szentkorona jogfolytonosságát, a jogrend elsődlegességét minden idegen befolyással szemben.
3. Kúriai döntvények és országos határozatok:
• 1924/IV/1. számú kúriai ítélet:
„A magyar föld közjogi jellegét sem zálogszerződés, sem végrehajtás, sem bármely szerződés közvetett vagy közvetlen módon nem sértheti, amelynek célja, hogy a nemzeti vagyont idegen érdek javára kieszközölje.”
• 1932/VI/4. kúriai döntvény:
„Bármely jogügylet, amely a Szentkorona tulajdonát a nemzeti közakarat ellenére veszélyezteti, érvénytelen.”
4. Szemelvények országgyűlési vitákból:
1868. nov. 26-i ülés, Országgyűlési Napló:
„A föld és a nemzeti vagyon idegen kézbe kerülésével a nemzeti lét alapszövete hasad szét: ezért nem engedhető meg olyan szerződés, amely bármilyen gazdasági előny reményében a Szentkorona tulajdonát idegen hatalomnak kiszolgáltatná.”
Zichy Jenő gróf felszólalása:
„Az a nemzet, amely földjét idegen pénztőkének szolgáltatja ki, önrendelkezését is elveszíti. A magyar alkotmány alapelve, hogy a Szentkorona tulajdona a nemzet fennmaradásának záloga; s ezért nemcsak jog, de kötelesség is a földforgalmat minden idegen érdekkel szemben tűzzel-vassal védeni.”
5. Magyarország Alaptörvénye 2012-től kötelezően előírja a történelmi alkotmány, illetve annak vívmányai figyelembevételét (R) cikk (3) bekezdés). A magyar Alkotmánybíróság 2012 utáni gyakorlatában (pl. 33/2012. (VII. 17.) AB, 22/2016. (XII. 5.) AB) többször kimondta, hogy a történelmi alkotmány vívmányai jogértelmezési iránytűként kötelezően alkalmazandók, és ezek a magyar alkotmányosság elidegeníthetetlen részei, nem csupán történeti utalásként vagy érdek szerinti hivatkozásként szolgálnak.
6. Az Alkotmánybíróság leszögezte: „az Alaptörvény ablaka nyitást jelent a történelmi közjogi dimenziók felé, értékel bizonyos történeti intézményi mintákat, amelyek nélkül a mai közjogi környezet gyökértelen maradna” (33/2012. (VII. 17.) AB).
7. E kötelező hivatkozás nem szűkíthető le kizárólagos fogyasztóvédelmi vagy történeti érdekérvényesítésre, hanem minden, nemzeti vagyont érintő jogvitában alkalmazandó követelmény.
8. A magyar királyság területén lévő minden föld és ingatlan elsődleges, elidegeníthetetlen tulajdonosa a Szentkorona. Az állam és a honpolgárok jogilag csak birtokosai vagy haszonélvezői lehetnek e vagyonnak, rendeltetésszerű közhasznú vagy egyéni használatra. Ezt a közjogi státuszt a magyar jogrend több évszázados folytonossága, valamint az Alaptörvény történelmi alkotmányra és a Szentkorona-tanra vonatkozó előírása is megerősíti. Minden olyan szerződés, amely ezt a közösségi tulajdoni alapelvet sérti – legyen az elidegenítés, zálogba adás vagy végrehajtás – jogilag érvénytelennek tekintendő.
IV. A DEVIZAHITELEZÉS, MINT JOGI ÉS ALKOTMÁNYOS KIHÍVÁS
1. A devizahitelezési konstrukciók veszélyei:
Az elmúlt évtizedekben elterjedt, főleg külföldi hátterű pénzintézetek által kínált devizahitelek a magyar lakosság és föld, ingatlan tulajdonosok körében jelentős eladósodást eredményeztek. Ezekben az esetekben a lakóingatlan, illetve földtulajdon zálogtárgyul szolgált, sok esetben a szerződéses kockázatokat a magyar fogyasztók nem látták át vagy nem voltak képesek kezelni.
2. A magyar föld, ingatlan, nemzeti vagyon idegen tőke javára történő elzálogosítása/kiforgatása történeti alkotmányossági szempontból:
• A Szentkorona jogrendje szerint minden olyan hitelszerződés, amely a magyar földet vagy egyéb nemzeti vagyont olyan helyzetbe hoz, hogy banktőke vagy nem magyar jogalany javára végrehajtható, zálogba vehető vagy elidegeníthető, közjogi tilalomba ütközik.
• E tilalom forrása nem csupán történeti, hanem a magyar közösség önazonosságának, gazdasági önrendelkezésének garanciája is.
V. AZ EURÓPAI UNIÓ JOGÁNAK – KÜLÖNÖSEN A C-630/23. SZ. ÍTÉLET – ÖSSZEVETÉSE A SZENTKORONA JOGRENDJÉVEL
1. Az EU Bíróságának C-630/23. számú ítélete:
· Előírja, hogy a tagállami bíróságoknak a tisztességtelen szerződési feltételekkel szemben védelmet kell adni a fogyasztóknak (különösen devizahitelek esetén).
· A fő hangsúly a fogyasztók jogaira, a szerződési átláthatóságra és a banki gyakorlatok felülvizsgálatára helyeződik.
2. A magyar történeti alkotmányosság magasabb védelmi garanciái:
· A Szentkorona jogrendje a magyar földet, ingatlant, nemzeti vagyont nemcsak fogyasztóvédelmi, ha-nem alkotmányos nemzeti értékként kezeli.
· Míg az EU jog egyrészt a tisztességes eljárás, másrészt a fogyasztóvédelem minimumszintjét határozza meg, a magyar történeti hagyomány abszolút védelmet ír elő a nemzeti vagyon idegen kézbe kerülésével szemben.
3. A két jogrend közötti feszültség és harmónia:
• Fogyasztóvédelmi szempontból az Európai Unió Bíróságának C-630/23. számú ítélete nem sérti a Szentkorona jogrendjét; sőt, annak rendelkezései a magyar jogrendben minimumként alkalmazandók, kiegészítve a nemzeti alkotmányosság által biztosított magasabb szintű garanciákat.
• Amennyiben a nemzeti alkotmányosság (Szentkorona-tan) magasabb szintű védelmet garantál, az a magyar jog szerint mindig elsődlegeséget élvez – jogfolytonosság hiányában is mint történelmi jogforrás.
• Ezt a gyakorlatot erősítik a magyar kúriai döntvények, országgyűlési határozatok és a földforgalmi tör-vények.
VI. RÉSZLETES JOGÁSZI INDOKOLÁS
A Kúria a Szentkorona jogrendjére, a 1840. évi XV. tc., 1879. évi XXXIV. tc., valamint a magyar kúriai döntvénytárra alapítva arra a jogi álláspontra helyezkedik, hogy:
A magyar föld és nemzeti vagyon pénzintézet, illetve külföldi jogalany javára való zálogba adása, elidegenítése, végrehajtása, bármilyen szerződés vagy hitel jogcímén történjék is, semmis, joghatás kiváltására alkalmatlan.
Ezek a szerződések a magyar közérdeket, a nemzeti szuverenitást, valamint a Szentkorona közjogi jogállását sértik.
Az Európai Unió C-630/23. számú ítélete ugyan védi a fogyasztók érdekeit, de nem zárja ki sem a magyar föld, sem pedig a nemzeti vagyon idegen kézbe kerülését. Így az uniós jogi minimum a történeti magyar alkotmányosság fényében nem tágítja, hanem csak szűkíti a nemzeti védelmi garanciákat.
A magyar állam – mint a Szentkorona jogrendje szerint működő jogalany – köteles minden joghatósággal rendelkezni a nemzeti vagyon felett, még akkor is, ha nemzetközi vagy uniós kötelezettségei állnak fenn.
Megjegyzi a Magyar Királyi Kúria, hogy bár a nemzetközi szerződési gyakorlat bizonyos elveket vall, ezen elvek nem sérthetik a magyar közjog fundamentumait, különösen a nemzeti vagyon elidegeníthetetlenségét. A nemzeti vagyon, magyar föld, ingatlan elsődleges védelme minden más jogrendet felülír (lex superior derogat legi inferiori).
VII. HATÁROZATI RENDELKEZÉSEK (PARAGRAFUSOK SZERINT)
§ 1. A Kúria a devizahitel-szerződések azon részeit, amelyek magyar földet, ingatlant vagy nemzeti vagyont pénzintézet vagy idegen jogalany javára terhelnek, a Szentkorona jogrendje, az 1840. évi XV. tc., 1879. évi XXXIV. tc., valamint a kúriai gyakorlat alapján semmisnek nyilvánítja.
§ 2. A Kúria megállapítja, hogy a Szentkorona jogrendje elsődleges minden, a magyar föld elidegeníthetőségével, zálogba adhatóságával, végrehajthatóságával kapcsolatos jogviszonnyal szemben, így bármely szerződés vagy ügylet, amely ellentétes ezzel, az érvénytelen.
§ 3. A Kúria a „Magyarország” és annak jogalkotó, végrehajtó szerveit felhívja a Szentkorona, valamint az Európai Unió fogyasztóvédelmi normáinak összehangolt és a magyar honpolgárok, illetve a magyar állampolgárok, továbbá a nemzeti vagyon javára történő alkalmazására.
§ 4. A Kúria javaslatot tesz a Magyar Királyi Kamarának (kormánynak) és Magyarország Kormányának hogy
• haladéktalanul alkosson jogszabályt a devizahitelezésből fakadó, a magyar földet vagy nemzeti vagyont idegen tőke javára terhelő szerződések semmisségéről, melynek értelmében a folyósított összeg kizárólag kamatmentes, forint alapú tőketartozásként kezelendő, tekintettel a Szentkorona jogrendjéből fakadó közjogi tilalomra és a szerződések eredeti érvénytelenségére, valamint a végrehajtások azonnali leállítására.
• biztosítson teljes körű jogorvoslatot és kártalanítást a károsult honpolgároknak, és ennek keretében:
• a még futó devizahitel-szerződések esetében: a jogszabály állapítsa meg a semmisség jogkövetkezményeit, melynek értelmében a szerződések eredetileg is érvénytelennek tekintendők, így azok sosem alapozhattak meg kamatozó tartozást. A pénzintézetek által folyósított összegek kizárólag a ténylegesen folyósított, kamatmentes forint tőkeösszegként kezelendők. Azon összegek, melyeket a honpolgárok a tőketartozáson felül, kamat, árfolyamkülönbözet, kezelési költség vagy egyéb jogcímen befizettek, túlfizetésnek minősülnek és haladéktalanul, kamatokkal növelten visszajárnak a honpolgárnak. Amennyiben a ténylegesen felvett tőkeösszeg még nem került teljes egészében visszafizetésre, a fennmaradó összeget a honpolgár kamatmentesen, az eredeti futamidő figyelembevételével, forintban köteles megfizetni.
• a már lezárt devizahitel-szerződések esetében: a jogszabály rögzítse a teljeskörű visszamenőleges semmisséget. A bankok kötelesek a honpolgárok számára elszámolást készíteni, és minden, a ténylegesen felvett, kamatmentes tőkeösszegen felül befizetett összeget (beleértve a kamatokat, árfolyamkülönbözeteket, kezelési költségeket, jutalékokat és egyéb jogcímén befizetett tételeket) kamatokkal növelten visszatéríteni. Ezen összegek után a visszatérítés napjáig terjedően a jegybanki alapkamat mértékével megegyező kamat jár a honpolgárnak.
• a már végrehajtott devizahitel-szerződések (elárverezett ingatlanok) esetében: a jogszabály garantálja az eredeti állapot helyreállítását, vagy annak hiányában a teljes kártalanítást, melynek célja a károsult honpolgár jelenlegi piaci körülmények közötti teljes anyagi kompenzációja és a nem vagyoni károk orvoslása.
• Eredeti állapot helyreállítása: Amennyiben a végrehajtás során elárverezett ingatlan még a pénzintézet, annak leányvállalata, vagy érdekeltségi köre birtokában van, az ingatlan haladéktalanul visszakerül a Szentkorona tulajdonába egyben a honpolgárok birtokába, tehermentesen. Az ingatlanért kifizetett vételár, valamint a végrehajtási költségek a bank terhét képezik. A honpolgár esetlegesen fennálló, a ténylegesen felvett tőkén felüli, vagy abból eredő tartozását teljes egészében elengedik.
• Teljes kártalanítás: Amennyiben az ingatlan már harmadik, jóhiszemű fél tulajdonában van, a honpolgárt teljes körű kártalanítás illeti meg. Ennek mértéke az ingatlan a határozat kihirdetésének napján fennálló piaci forgalmi értékének megfelelő összeg, valamint az elszenvedett nem vagyoni kár (pl. lakhatás elvesztése, stressz, trauma, öngyilkosság, családi egység felbomlása) kompenzációja. A kártalanítás összegét a pénzintézet köteles haladéktalanul, egyösszegben megtéríteni a honpolgár részére."
RÉSZLETES INDOKOLÁS
A javaslat a semmisség elvét viszi végig a kamatok tekintetében, ami azt jelenti, hogy ha egy szerződés kezdettől fogva érvénytelen, akkor annak egyetlen eleme, így a kamatok felszámítása sem lehetett érvényes.
1. A Kamatmentes Alapelv Végig vitele:
• Szentkorona Jogrendje és Semmisség: Ha a szerződések a Szentkorona jogrendje alapján semmisek, az azt jelenti, hogy soha nem is jöttek létre érvényesen. Egy érvénytelen szerződés alapján nem keletkezhet ér-vényes kamatfizetési kötelezettség. A bank csupán a folyósított tőkeösszeget bocsájtotta a honpolgár rendelkezésére, minden további pénzügyi teher (kamat, árfolyamkülönbözet, kezelési költség) jogalap nélküli volt. Ez a megközelítés a legkonzekvensebb a semmisség doktrínájával.
• Túlfizetések: Az összes, a ténylegesen folyósított kamatmentes tőkeösszegen felüli befizetés (kamat, árfolyam-nyereség, kezelési költség stb.) jogalap nélküli gazdagodásnak minősül a bank részéről, és mint ilyenek, visszajárnak a honpolgárnak. A visszajáró összegek után járó kamat indokolt, mivel a bank ezen pénzeket is birtokolta és használta.
2. Jelenlegi Érték a Kártalanításnál:
• Méltányosság és Reális Kártalanítás: A korábbi, végrehajtáskori forgalmi érték alapul vétele sok esetben nem biztosítaná a tényleges kártalanítást. Az ingatlanárak változása, az infláció és az elszenvedett veszteség valós mértéke indokolja a jelenlegi piaci érték alapul vételét. A honpolgárnak lehetőséget kell adni arra, hogy a kártalanításból egy hasonló értékű ingatlanhoz juthasson.
• Nem Vagyoni Kár Kiemelése: A nem vagyoni kár kompenzációjának hangsúlyozása elengedhetetlen, mivel az otthon elvesztése, a végrehajtás traumatikus élménye messze túlmutat az anyagi veszteségen. Ez a kártérítési jogban is elismert alapelv.
VIII. ZÁRADÉK
E határozatot a Szentkorona nevében, a történeti jogfolytonosság örök érvényével, a magyar nemzeti alkotmányosság szellemében hirdetjük ki, annak végrehajtására az illetékes szerveket felhívjuk.
Kelt, mint fent.
A Magyar Királyi Kúria a Szentkorona jogán
Dr. Szűcs Attila Dr. Kövesdy Attila Dr. Lanczner Gabriella Dr. Bene Gábor
kúriai előadó bíró kúriai tanácselnök kúriai bíró kúriai bíró
Jelen határozattal szemben különvélemény nem merült fel.
JOGTÖRTÉNETI FORRÁSOK ÉS IRODALOM:
• Werbőczy István: Hármaskönyv (Tripartitum), 1514.
• Magyar Törvénytár: 1840. XV. tc.; 1879. XXXIV. tc.; 1920. I. tc.
• Kúriai döntvénytár: 1924/IV/1. sz., 1932/VI/4. sz.
• Országgyűlési Napló: 1868. nov. 26.
• Katus László: A modern Magyarország születése 1711–1914 (2011).
• Szekfű Gyula: Három nemzedék (1934).
• Európai Unió Bírósága: C-630/23. számú ítélete.
• Magyarország Alkotmány Bíróságának 33/2012. (VII. 17.), 22/2016. (XII. 5.), 32/2021. (XII. 20.) határozatai.
• Magyarország Alaptörvénye (2012 (R) cikk (3) bekezdés).
Kapják:
Magyar Királyi Kamara
Magyarország Kormánya
Beadványozók
Országgyűlés Elnöke
Királyi Legfőbb Ügyészség
Magyarország Legfőbb Ügyészsége
Magyarország Kúriája
Magyar Királyi Korona Tanács
Magyarország Alkotmánybírósága
Nemzeti levéltárak
Országos Ügyvédi és Közjegyzői Kamarák
Elektronikus és írott sajtó
Ügyészség
Magyarország Legfőbb Ügyészsége
Magyarország Kúriája
Magyar Királyi Korona Tanács
Magyarország Alkotmánybírósága
Nemzeti levéltárak
Országos Ügyvédi és Közjegyzői Kamarák
Elektronikus és írott sajtó